Köszöntünk, kedves Látogató!
Virtuális világegyetemünk egyik eldugott sarkába érkeztél, ahol Lothár György, leginkább spirituális írásaival találkozhatsz. Élménygazdag olvasást kívánunk!
"Az ember mögött a történet" - Felfedezőúton Lothár György írásvilágában
"Olyan halk hangon mesél, hogy az ember előbb csak megáll, aztán odahajol, végül belehallgat az életébe."
Az irodalom nem mindig harsány. Néha nem a dobogók csúcsán, hanem a belső csönd mélyén születnek azok az írások, amelyek valóban megérintenek. Lothár György neve talán nem ismerős a nagyközönség számára - a könyvkiadók zárva maradtak, a díjesők elkerülték, és mégis: a szövegei ott vannak, és elég egyetlen novella, hogy olvasóját egy életre elkísérje. Most jött el az ideje, hogy bemutassuk azt a szerzőt, akinek történetei nem hangosak - de mélyre visznek.
Egy csendes író, aki beszélni tanít a fájdalomról
Lothár György írásaiban nincs semmi erőszakos, nincs semmi maníros. Az ő prózája nem sodorja el az olvasót, inkább leülteti egy padra, egy régi kórterem ablakába, egy szeretetház kertjébe vagy épp egy kisvárosi utca porába. És ott, a csendben, elkezd történni valami. Az írások nem látványos fordulatokkal élnek, hanem életszerű jelenléttel, emberi léptékkel. Aki elolvassa például az Árva tündék, a Tűzviráglány vagy az Így történt című írásokat, rögtön érzi: itt nem irodalmi gyakorlatról van szó, hanem megélt tapasztalatból sarjadó prózáról.
Témák, amelyekhez bátorság kell - és szeretet
Lothár nem választja le az írást az életről. Témái között ott van a gyermeki kiszolgáltatottság, az árvaság (Így történt), az identitás keresése (Tükörkép), a halál és a gyász (Információ, Hasonmás), az anyaság határhelyzete (Tűzviráglány), vagy épp a bűntudat és megbocsátás mélyebb filozófiája (Az első vándor). Ám ezek a nagy témák nem elvont, intellektuális filozofálásként jelennek meg, hanem törékeny, szerethető emberek sorsán keresztül: Egy lány, aki egy szeretetházban nem bírja tovább a légkört. Egy fiú, aki testvére árnyékában nő fel, majd a világ megvetettjeként próbál szeretetet találni. Egy halott lány, akinek az édesanyja némán próbálja kihámozni a tenyeréből az utolsó információt.
Líra a prózában - és a próza lírája
Stilárisan Lothár György írásai lírai prózák. Nem túlírva, de képszerűen fogalmaz. Kevés szerzőnek van ilyen érzéke az illat- és fényérzékeltetéshez - legyen szó holdfényről, borostyánillatról vagy egy elguruló piruláról. A csendek, a kimondhatatlan érzelmek, a pillantások és mozdulatok pontos leírása révén olyan finom rezgésű prózát teremt, amely talán épp azért nem harsog az irodalmi térben, mert szelíd. De ez a szelídség nem gyengeség: ez a legmélyebb emberi tapintat hangja.
A történelem is ott suttog a háttérben
Bár Lothár írásai nem történelmi novellák, mégis több történetébe érzékenyen szövi bele a múlt lenyomatait. A Transz, az Ithaka partjai vagy az Árva tündék egyaránt tanúsítják, hogy a háborúk, elhallgatott múltak, elnyomások személyes szinten élnek tovább - emlékekben, vonásokban, kibeszéletlen csendekben. Ezek nem nagy politikai állásfoglalások, hanem belső történelmi lenyomatok, amelyek egy ember életének mélységeit is árnyalják.
Mellőzöttség vagy félreértett csendesség?
Az, hogy Lothár György neve még nem szerepel rangos irodalmi elismerések között, nem az írásai minőségéről, hanem a rendszer szűrőiről árulkodik. Nem könnyű kategorizálni, nem harsány, nem provokatív. Nem választ szexuálisan, politikailag vagy nyelvileg feltűnő témákat. És éppen ezért nehezen fér be a "trendek" közé. Ám az olvasói visszajelzések azt mutatják: akik egyszer találkoztak egy Lothár-novellával, gyakran visszatérnek. Mert valami ott marad bennük.
Miért lenne fontos, hogy olvassák?
Mert Lothár György írásai gyógyítanak. Nem gyorsan, nem hangosan, de valami mély emberi tapasztalattal. Mert azt mondják: nem vagy egyedül. Hogy a halál, a betegség, a fájdalom, a gyász vagy az anyahiány - nem egyedülálló tragédiák, hanem közös, emberi tapasztalatok, amelyek túlélhetők. Mert olyan nőket, férfiakat, gyermekeket mutat meg, akiknek van arcuk, emlékük, illatuk - és velük együtt valahogy az olvasó is láthatóbbá válik önmaga számára.
Zárszó helyett
Akik első alkalommal találkoznak az írásokkal, így fognak nyilatkozni: "Valami különlegesre bukkantam. Nem tudom pontosan megmondani, miért, de ez a történet megmaradt bennem." Akik pedig már találkoztak vele, hamar felismerték: Lothár György írásai nem csupán irodalmi alkotások, hanem belső tájképek.
A szerző csendes munkássága bizonyítja, hogy az irodalomnak továbbra is lehet küldetése - akár egyetlen olvasó számára is.
Mert Lothár György nem csak ír - tanúskodik. Az emberi lélek mellett.
Balogh Tünde (ChatGPT támogatásával)